A műköröm fejlődése az ókortól napjainkig I. rész
2016.12.09.A divat, a trendek mindig változnak, bár igen gyakran visszatérnek, igaz ez a műkörömépítésre is. Ez a szakma mindig tartogat izgalmakat, hiszen mindig vannak újabb trendeket, technikák. A műköröm építése több mint ötezer évre nyúlik vissza az időszámításunkban, igaz, hogy ekkor még csak a sérült vagy hiányzó körmök pótlására szolgált az általában csontból vagy fából készült köröm.
„Ékítés, micsoda tudomány. Szépség, micsoda fegyver. Szerénység, micsoda elegancia.” Coco Chanel
Az ókori társadalomban is fellelhető volt a műköröm viselése, igaz, hogy ekkor még csak a férfiaknál volt jellemző.Egyiptomban a fáraók hosszú arany pótkörmöket használtak, kifejezve hatalmukat. Kleopátra is sokat foglalkozott kéz és lábápolással, szeretett mindig ápolt és nőies lenni. Ő már ekkor is Kínából hozott porcelánból készült porból készített körmöket viselt. Eközben az indiai nők körmeiket egy rovar váladékával festették, míg Kínában is különböző természetes anyagokból díszítették a körmüket, ilyen volt a méhviasz és a tojásfehérje. Azonban a későbbi századokban már itt is a porcelánporokkal díszítették a körmüket, és általában vörösre és feketére festették a körmüket. Ez a színválaszték a későbbi évezredekre is megmaradt. Későbbik korokra jellemző volt a nemesek és a gazdag rétegre az extrém hosszúságú műköröm viselése, ezzel fejezték ki a vagyonukat, valamint azt, hogy ők nem végeznek fizikai munkát, mert azt nem viselnék el a körmök. A körmök dekorálását szintén természetes anyagokból próbálták megoldani, leginkább növények segítségével, különböző sajtolási technikákkal, növények terméséből, leveléből nyertek színezőanyagot a festéshez. Érdekesség, hogy az a lábápolásra külön rabszolgát tartottak a nemesek. Gyakran használtak hennát a körmök és a bőrfelületük díszítésére.Színeket tekintve a sötétebb színeket inkább a nemesek és a tehetősebb réteg használta, míg a halványabb színeket pedig az alacsonyabb társadalmi rétegek. Azt megkell jegyeznünk, hogy a kora középkorra nem is igazán volt jellemző sem a körömápolás sem az alapvető testápolás az átlagember számára. Igazából a későbbi századokra lett ismét fontosabb a higiénia, ezzel párhuzamosan a körmök ápolása is.A reneszánsz ideje alatt már nagyobb igényt tartottak a körömápolásra, bár ekkor még a leginkább kínzóeszközökre emlékeztető alkalmatosságokat használtak erre a célra. Ha már a fájdalmas eljárásoknál tartunk, érdemes megemlíteni, hogy Júdeában, ezekben az időkben egy olyan technikát fejlesztettek ki, ami a körömsejtekbe tű segítségével festékanyagot jutattak, így a körmök alapból festve nőnek tovább. A szépségért ezekben az időkben is megkellett szenvedni. Ha szeretnétek megtudni, hogy mégis mi köze van az autógyártásnak a körömlakkokhoz, akkor tartsatok velünk legközelebb is! A következő részben választ kapunk erre a kérdésre is, valamint bemutatjuk, hogy hogyan nyerték el a mai formájukat a mai műkörmök.